1/3_vszd_Stall írta:Becze Csaba írta:A Béni bácsi egy tündéri aranyos ember és én személy szerint minél több hasonló kiadványt szeretnék látni, de ezt valóban nem ártott volna lektoráltatni kiadás előtt, mert sok benne a hiba. Az emlékezetből írt anyagokkal ez sokszor előfordul.
Egye-fene Csaba!
Csak jussak hozzá
Azt gondolom, hogy ezekben a visszaemlékezésekben
nem elsősorban a történelmi pontosság az érték, hanem maga az emlékező a kincs.
Bár én tudnék nyolcvanegynehány évesen így visszaemlékezni majd arra a régen volt
hajdani első,gyermekkori tűzköves "Gagarin űrhajómra"
Nos, én ezt nem így látom. A visszemlékezés az visszaemlékezés, a mese az mese. A kettőt ne keverd össze. A visszaemlékezésnek akkor van valós értéke, ha bele lehet illeszteni a valós történések eseményfolyamatába. Ha valaki teljesen rosszul emlékezik valamire, de ezt tényként írja le, azzal nem előre, hanem hátrafelé viszi a dolgokat (itt is van belinkelve olyan visszemlékezés, ami nem igazán fedi a valóságot, de extrém példaként említhetném "Rejtő Ernő" ügyét is, mert ugye akkor is az volt a csodálatos lélegzetelállító írás én pedig a csúnya, rossz, gonosz, aki szólni mert, hogy egy szélhámos csalóról van szó és semmi sem igaz abból, amit leírt, mert persze a tartalmi részhez a rajongótábora semmit nem tudott hozzászólni, hiszen, semmit nem is tudnak az egészről, de ez mind nem lényeg, mert akkor is hú, de jó)
Az anyagot egyébként nem a nyolcvanegynéhány, hanem hatvanegynéhány évesen írta a Béni bácsi és volt egy korabeli naplója is, ami azonban az ötevenes években elveszett, de körülbelül azt próbálta követni. Nyilván minden visszemlékezésben vannak hibák, ezért kell átfutni rajta és kiajvítani őket, mielőtt esetlegesen kiadnák. Tobak Tibi bácsi visszemlékezésében is sok minden kijavításra került az eredeti kézirathoz képest és ettől még semmit nem veszített az értékéből, sőt.
Ez esetben a kiadót "igényességét" jellemzi, hogy a 4. oldalra beírták, miszerint az anyag nem került lektorálásra, ezért a benne lévő pontatlanságokért, tévedésekért nem vállalnak felelősséget.
Ha már kiadnak valamit, akkor ezt tegyék normálisan. Minimális idő, pénz, stb kellett volna csak ehhez (személy szerint ha engem megkérnek, ingyen is megcsináltam volna).
A visszaemlékezésekről még annyit. Személy szerint a korabeli naplókat preferálom, ahogy akkor azonnal, frissiben leírták az eseményeket. A későbbi visszemlékezés mindig pontatlan. Csináltam egyébként olyat is, hogy elmentem egy veteránhoz, feltettem neki a kérdéseket és felvettem diktafonra. Elmentem hozzá néhány évvel később, feltettem ugyanazokat a kétrdéseket és egész más válaszokat kaptam (eből mindenki leszűrheti a konzekvenciákat az emberi emlékezőképesség határairól). Vannak bizonyos szegmensek, ahol a visszemlékezések ennyi év távlatából is jól használhatók, de sok szempontból sajnos nem. Nem véletlen, hogy jómagam sok éve nem diktafonozok már.
Egy amerikai kutató ismerősöm említette ezzel kapcsolatban, hogy az első könyve tele volt visszemlékezésekkel, a másodikba már alig rakott, a harmadikba pedig nem tett semmi ilyet.
Az ilyen "az emlékező a kincs" típusú kommenteket pedig nem tudom hova tenni, pláne nem a rolling eyessel kiegészítve. Odaírtasm fentebb, hogy a Béni bácsit nagyon szeretem és tisztelem (mert igen, természetesen őt is megkerestem sok éve már) De a visszaemlékezésének egyes részei ettől még pontatlanok.
Ilyen szempontból a Kelemen Antal visszemlékezése a legjobb, mert ő kerek perec kijelenti az elején, hogy ez
dokumentumregény, így aztán az olvasó tudja, hogy nem minden úgy történt a valóságban, ahogy az le van írva a könyvben.
?
)
